Boys love

Heh

Hamarosan vége :/ viszont hoztam egy új blogot, mint már említettem az előző bejegyzésben^^

szóval...^^ kellenek képek? :)

legalább 10 véleményt kérnék (egy ember, csak egyet jelent^^)
Valamint léci hirdessétek a blogot^^
nem hosszú a sztori, de elég esemény dús.

ha gondoljátok, akkor írjátok le egy email-ben, hogy mi a véleményetek, minek örülnétek még: lobolondgirl@freemail.hu

éjjel-nappal várom az üziket!!!^^
Kole

u.i.: ha jól számolom 4-en vagytok (Alice, Lolácskám, Anti-Bieber és Húgi), úgyhogy hirdessétek :)

utolsó:

még 1 kérdés:

volt aki rákattintott a folytatásra itt:D:D

és el akarta olvasni a teljes cikket? XD csupán kíváncsiságból ;$
http://yaoi.blog.neon.hu/archives/2011/07/02/3resz/

11. rész *.*

<Helo kis érdekesség :D:D Lolááácskám visszatért*.* Neki ajánlom a részt;) rövid Szorri:$ :/>

* Atlanta szemszöge *

Mikor már újra felébredtem egy fehér szobát pillantottam. Kórház talán? Fixíroztam a plafont. Megrezzentettem a kezem, és éreztem egy apró, de éles fájdalmat, ami belehasított az alkaromba. Ahuccs! Néztem le. Infúziós tű... Gondoltam szorakozottan. MI?! TŰ? BELÉM? JÉZUS! Félek a tűtől... :$ Na mind1... Összeszorítottam a szemeim és kitéptem a tűt a helyére. Azt-a-kur.... Ez baromira fájt!! De nem is vérzik... Hála égnek. Elvérezni nem fogok. :D Óvatosan felálltam, és körbe néztem. Atlanta nem volt a szobában. Hol a fenébe vagyok? Tisztára olyan, mint a filmekben a... hehe... kísérletező szoba.
Hatalmas naaaaaaaaaaaaaaaaaaaagy fehér helyiség, és csak egy ágy van benne, (meg a gépek). A sebeim mind bekötözve, a nagy része még mindig nincs begyógyulva... Nem sok minden volt rajtam. Egy kigombolt ing, alsónadrág és egy rövidgatya. Eléggé fájtak még a sebeim, de nem foglalkoztam vele, csak azzal, hogy minél hamarabb megtaláljam Őt. Kisettenkedtem a szobából és gyanús volt a néma csend. Eléggé fura, hogy egy ekkora szobába csak én voltam egyedül... Na de ez most mindegy!!! Épp kiértem a szobából, mikor elsötétült a világ... Hajj, ismét...! Mire másodjára feleszméltem egy újabb fehér szobát pillantottam meg, de ez teljesen normális volt, rajtam kívül még sokan voltak a kórteremben. Valószínűleg csak álom volt... Remélem, hogy csak álom volt!!! Nem volt sok minden, de mégis túl zsúfoltnak hatott a helység. Mindent bejárt a megnyugtató zsivaj. A korábbi félelmetes, fehér üresség átalakult jóleső, bíztató érzéssé. Hála égnek. Próbáltam felülni, de egyből odasietett egy nővér, ahogy megmoccantam.
- Rose hívd ide Dr. Stabe-et! - Kiálltja az egyik kiscsajnak, én meg próbálok észrevétlen maradni. Pár perc múlva berepül egy orvos. Szó szerint berepül. Na jó nem szó szerint, de látszik, hogy rohant. Megáll és liheg.
- Felébredt!!- Újságolta ragyogva.
- És ebbe mi az újság?- Morogtam.
- Két hónapja kómában vagy.- Tájékoztatott az orvosbáácsi.
- Mi??- Kérdeztem megdöbbenten.- És mivan... Alex!- Ültem fel hirtelen. Emlékszem, hogy... valami homályos... egy sötét cellába voltunk, vagy hol és sírt. Aztán elájult én meg próbáltam felébreszteni, de nem reagált semmire.
- Jézus!- Kiáltott fel a nővérke. Lehet doktornő. De most nem érdekes, hol van Alex!
- A srác... akit magával hoztak be?- Kérdezte kíváncsian, kicsit megrettenve. Határozott bólintásomra elkomorodott.- Sajnálom, de...- Éreztem, hogy a szemeimbe könnyek tolódnak és hirtelen távolról hallom a férfi hangját- a fiút már holtan szállították be...!
- Doktor úr!!- Hangzott fel hirtelen egy női hang.- Elájult!
- Látom. Atlanta Grey... Hall engem?- Ez a kérdés nekem hangzott? Bólintottam, vagyis próbáltam, de nem ment.
- Doktor úr? - Kérdezte bizonytalanul a csaj.
- Sajnálom... - Célzott a szavaira, amikor megmondta, hogy Alex... hnnnnnnnnh. Az én hibám... az én hibám, hogy meghalt. Nem a te hibád! Hallatszott egy gyöngéd hang. Alex?

<milyen a rész? ^^>

Új bloooog!

Sziasztok!

Nos lett egy új ötletem :)

A blog egy prostituált srácról és egy ideges, titokzatos pasiról szól! :)

http://egy-fiu.blog.neon.hu/

Remélem tetszeni fog! ^.^

Kole

Ah...

Azért ide rakom ki, mert nem vagyok benne biztos, hogy másik blogom megnéznéd Lolácskám. :(

Elolvasom »

10. rész

<Elment az egyik imádóm, akit én is imádok, de visszajön és tovább imádjuk egymást*.* XD Lolácskám itt a rész*.* csakis neked és Alice-nek ajánlom^^ <3 >

* Alex szemszöge *

Mikor végre lemászott rólam, én próbáltam nem belefulladni a saját vérembe, nyálamba, vagy könnyembe. A nyelvem is elharaptam... Nem maradt meg bennem semmi, csak az éles fájdalom ami a hasamba és az oldalamra hasított. Összetört testem... összetört lelkem... abban a pillanatban. Nem éreztem semmi mást, csak a kibírhatatlan kínt. A határtalan szenvedést. A torkomban gombóc dobogott, és reszkettem a hidegtől és félelemtől egyaránt. Könnyeim csorogtam, és összerezzentem minden apró zajra... minden apró érintésre. Megdermedtem, ahogy meghallottam a mély hangját. Az örömteli, gonosz nevetését. Minden szavával, minden csöpp hangjával, a nevetésével is... csak újabb sebeket szított a testemben.
- Hagyj békén..!- Mondtam elhaló hangon. Válasza és "jutalma" egy hatalmas pofon volt. Éreztem, hogy felrepedtem a szám. Tompán hallottam, hogy szól az őröknek és hideg kezem fognak meg, majd visznek vissza. Elájultam.. talán percekig... talán órákig... talán még napokig is aludtam. Egyszerre mikor hirtelen megmozdultam erős fájdalom hasított belém. Remegve kinyitottam a szemeim és legszívesebben ordítottam volna, ahogy felültem, de csak halkan, összeszorított szemekkel sziszegtem. Elképzelhetetlenül fájt mindenem. Eddig fogalmam sem volt, hogy valami fájhat ennyire... Nyögve próbáltam felkelni, ami talán órák múlva sikerült is. Kínt éreztem, elviselhetetlen, szívszorító érzést. Mint amikor egy penge a a testembe mártózik meg. Mikor egy köröm a torkomba, húsomba váj. Mindezek semmik voltak, ahhoz az érzéshez, ami akkor lángolt bennem. A legrosszabb, amire felkészültem, rosszabb, mint amire számítottam. Nem bírtam... Lassan odakúsztam valahogy Atlantához és felülve az ölembe húztam a fejét. Ezek az apró mozdulatok is hatalmas kínt jelentettek számomra. Könnyeim kicsordultak. Vajon túl fogjuk ezt élni? Lehajtottam a fejem, és némán rázkódva sírtam. Hirtelen nyöszörgés ütötte meg a fülem, amire felkaptam a fejem. A nyakam még reccsent is egyet. Egy pillanatra összeszorítottam a szemeim.
- Atlanta...- Leheltem halkan. Nem hiszem, hogy meghallotta.
- Te... te voltál ott az utcán reggel.- Nyögte ki nehezen.
- Reggel? Már három hete itt vagyunk!- Mondtam elkomorodva. Ezek szerint 2. lehetőség van.
1. nem emlékszik semmire az utóbbi egy évből vagy
2. direkt csinálja...
- Három...?- Kérdezte megakadva.
- Igen...- Bólintottam. Elgondolkozva rám nézett. És próbált felülni. A hirtelen mozdulatnak hála, visszaesett az ölembe. Összeszorított szemekkel tűrtem, közben pedig próbáltam egyszer sem felkiáltani. A kín hatalmas volt, beterítette a helyiséget, csontjaimig hatolt. Fájt... elviselhetetlenül.
- Te... kiva..gy?- Kérdezte akadozva.
- Alex vagyo.. nem... emlékszel rám?- Kérdeztem nyögve a fájdalomtól. 
- Alex? N... nem.. de... kiva... vagy?- Kérdezte és körülöttünk egyre nagyobb lett a vértócsa. Hirtelen elkerekedett a szemem. Éreztem a halál jelenlétét. Talán én... talán ő... talán mind a ketten meg fogunk most halni.. 
- én sz... szeretlek!- Nyögtem utoljára, majd elragadott az örök sötétség. Annak az embernek mondtam, és azt, ami a legnagyobb vágyam volt. A karjaimban fog meghalni... ne... fiatal még, ahogy... ahogy én is az voltam... a szerelem... lehet ennyire... veszélyes? Bele lehet... HALNI?

9.rész- extra mini fejezet:$ (nem tudtam tovább húzni, még hozok egyet majd:D)

<ahogy mondani szokták: rövid és velős:$>

*Alex szemszöge *

Órákig csak ültem és bámultam magam elé. Hirtelen ráztam fel magam és felálltam a helyemről, pár perc múlva pedig az utcákat jártam. Mögülem cipőkopogás hallatszott, gondoltam hátrafordulok, hátha utánam szalad.Megfordulnom nem sikerült, éles fájdalmat éreztem hirtelen a tarkómnál és elsötétült a világ.

* Atlanta szemszöge *

Két részt forgattunk le, nem volt semmi hiba, baj, vagy bármi más. Hulla fáradtan szedtem össze a cuccaim és bizonytalanul indultam meg a kijárat felé. A lábaim remegtek és óvatosan lépkedtem. Nagyon fáradt, kimerült voltam. Körülöttem megszűnt a világ, nem figyeltem merre megyek, csak gondolataimba mélyedtem. Évek óta ezt csinálom, és soha nem szégyelltem magam. De... most valahogy belém mart egy fájdalmas érzés... Bűntudatom volt, hogy megtettem.. nem értettem miért, de abban biztos voltam, hogy nem kellett volna. Fáradtan néztem hátra, mikor halk lélegzetvételt hallottam. Nem láttam senkit, nem értettem, hogy akkor hogy hallottam. Gyorsan visszafordultam és indultam volna haza, mikor a forduláskor egy világoskék szempárba néztem, majd hirtelen elájultam. Nem tudom, hogy valamitől, vagy csak a fáradságtól, de sokáig aludhattam. Mikor felébredtem egy fekete hajú srác karjaiban voltam. Arcomra könnyek csorogtak, nem az enyéim. Hunyorogva felnéztem, majd felszisszentem a fájdalomra. Nem tudom, hogy mi történt velem, de minden porcikám fáj. A hangomra felkapta a fejét a fiú. A szemei könnyben úsztak, az arca sebes volt, és a homlokából szivárgott a vér.
- Atlanta...- Lehelte. Tágra nyílt a szemem. Honnan ismer? Próbáltam rájönni, hogy ő engem, és én őt, honnan ismerem. Eszembe villant a reggel...
- Te... te voltál ott az utcán reggel.
- Reggel? Már három hete itt vagyunk!- Mondta komoran.
- Három...

* Alex szemszöge *

Mikor felriadtan észrevettem, hogy kemény földön fekszem. Nyögve tápászkodtam fel onnan, észrevéve a sérüléseket, horzsolásokat, sebeket. Hirtelen kinyílt az ajtó és belökték rajta Atlantát. Felpattantam (közben felszisszentem a fájdalomtól), és odasiettem mielőtt a porba esne. Az arcán mély seb húzódott, karja, oldala tele volt zúzódásokkal, kék-zöld foltokkal. Vajon.. nagyon rosszul van? A kérdésemre választ is kaptam, amikor már két és fél hete vártam, hogy felébredjen. Nem éreztem az idő múlását, azt is csak onnan tudom, hogy mondták nekem. Egyik nap azonban... egy srác jött a "cellánkba". Kirángatott, be egy sötét szobába. Remegtem az idegességtől, a félelemtől és a megaláztatástól, ahogy az ágyra lökött. Ijedten húzódtam hátrább, de azzal csak újabb sebeket szereztem általa, és az ágy által. Visszarántott az ágyra, mikor lecsúsztam onnan, és leszorította mindkét kezem, majd erőszakosan megcsókolt. A csókban nem volt semmi szenvedély, szerelem, gyengédség. Erőszakos, vággyal telt csók volt. Tudtam, hogy mi következik és legszívesebben elájultam volna. Szinte letépte rólam a ruhákat, majd két perc tágítás után, egy lökéssel elmerült bennem. Csúklójába vájtam a körmeimet, és zokogtam. Emiatt kaptam még 1 pofont, ami kicsit elcsúszott. Tenyere helyett valami éles és hideg, talán az órája talált el. Éreztem, hogy a homlokomat beteríti a meleg, friss vér. Sírtam, kiabáltam, ordítottam, könyörögtem, de nem használt. Kéjjel telt nyögései belengték a szoba fülledt, párás levegőjét. Minden lökésnél újra és újra felizzott az éles fájdalom. Azonban testi fájdalmam elnyomta valami más... Amit a szívem környékén éreztem... Hónapok óta nem csináltam senki mással.. csakis... Vele.

8. rész - hamarosan új rész, tudom, tudom, rövid. \: -

* Alex szemszöge *

Hirtelen riadtam fel. Éjszaka volt még, hajnal. Ezek szerint az egészet álmodtam? Atlantával még mindig össze vagyok veszve vagy mi? Gyorsan beírtam a böngésző címsorába a blog címét, de azt írta, hogy nincs ilyen blog. Felpattantam és a fürdőbe mentem. Teljes üresség és rend. Semmi nem volt leborogatva. Semmi. Visszaszaladtam a szobámba. A lepedő nem volt szétbaszva szó szerint. Minden csendben és rendben volt. Itt valami nem stimmel.
1. Hová tűnt a blog???
2. Hová tűnt ATLANTA???
3. Hogy-hogy ruhába aludtam??? na jó ez csak vicc, de tényleg eddig sose aludtam ruhába, mindig alsónadrágba. 
háát akkor rajta.
1. talán ki lett törölve. valaki jelentette és törölve lett a blog.
2. talán hazament.(?) vagy csak  álmodtam és még mindig "haragszom" rá?
3. túl fáradt lehettem, néha volt ilyen. hazaértem és bedőlök az ágyba, ahogy vagyok.

Fájó fejjel dőltem be a fotelba. Mi történt?

* Atlanta szemszöge *

Reggel vidáman keltem fel. Ismét forgatás. Ahh. Gyorsan felöltöztem, egy fekete pólóba és szintén olyan színű farmerba. Nem vagyok épp környezetvédő, nem volt kedvem se buszozni, se semmi, így inkább sétáltam. Nem volt túl meleg. Az utcán már sétáltak az emberek a munkába. Hirtelen megláttam egy fekete hajú srácot, úgy tűnt, mintha várt volna valakit. Aranyos. Nem vett észre, így inkább tovább mentem.

*Alex szemszöge *

Utcán mindenkiben őt kerestem és reméltem meglátom valahol. Hirtelen felbukkant és mikorra már odaértem volna mellé, eltűnt. Ő emlékszik vajon? Hirtelen elhatározással hazasiettem (dél volt mire hazaértem) és leültem a gép elé. Megnyitottam a yaoi-s blogot, aztán rájöttem, hogy nincs is olyan. Olyan lettem, mint aki megőrült. Leírtam mindent, amit olvastam egykor, megcsináltam a blogot én. Mikor befejeztem elkerekedett a szemem. Ez.. ezt én csináltam? Jól esett látni Atlantát, mégha azok csak képek is. De.. szóval ezért volt minden! Ezért láttam a saját gondolataimat vissza. H.. váó! de még mindig nem értem, hogy Atlanta, hogy nem emlékszik rám. Vagy hogy, hogy történt mindez. Hát ez.. durva...

Nem új rész.

Sziasztok.

Nem írom azt, hogy aki szeretne új részt, az szavazzom rám. így is úgy is felrakok.

viszont nektek csak 3 kattintás. nekem pedig nagyon-sokat jelentene. :/ :(

köszi:

http://anchime.gportal.hu/gindex.php?pg=34013678

jobb oldalt felül. Biankole

Helo.

Kole

7. rész

<nagyon köszönöm az átlag napi 39 látogatót *.*>

* Alex szemszöge *

A blogon fent volt már 6 fejezet a történetből. Tudjátok amit még régen említettem, majd egy éve. <igazából erről a blogról beszél:D> Na nem ez volt, amin meglepődtem. Kétségbeesetten olvastam vissza. Ez lehetetlen! Óvatosan körülnéztem. Vissza a laptopra! Elolvastam a blogon az utolsó részt. Na ne! Ezeket honnan tudja? Ki a fene ez? Elmondom. Ugye én most békültem... khm.. szóval Atlantával most békültem ki... Hehe. És AZ fent volt a blogon már. Szóról szóra minden, amit beszéltünk. Azelőtt is, hogy mit éreztem minden! <most gondold azt, hogy te elmész egy buliba és kiborulsz mert mondjuk találkozol az expasiddal/csajoddal és valaki mindezt leírja, akiről azt sem tudod ki az. Mindent leír, amit érzel, látsz, hallasz minden mozzanatod. Nem esnél kétségbe?^^ Kicsit sajnálom Alexom <3 > Nyeltem egyet és lassan felálltam.
- Mindjárt jövök!- Mondtam és kiszaladtam a fürdőbe. Idegesen támaszkodtam a csapnak, mikor valaki hátulról nekem simult.

* Atlanta szemszöge *

Kíváncsian néztem a reakcióját. Amikor felállt, és kiment a mosdóba, nem bírtam tovább. Odaültem a gépe elé és megnyitottam a blogot, amit nézett. Hááát, attól nekem is elkerekedett a szemem. Minden le volt írva, egészen addig, amíg én ide nem ülök a géphez. Most..? EZ MEG HOGY? Néztem körbe kétszer is. Biztos itt van valahol... <Hehe.. hamarosan kiderül, hogy ki írja a blogot ;) > Ott hagytam a gépet és bementem a fürcsibe. Alex az egyik csapnak támaszkodott és idegesen húzgálta a haját. Mögé léptem és szorosan hozzá tapadtam.
- Miért lettél ideges-e miatt?- Kérdeztem a fülébe szuszogva. Morrant egyet, és megfordult. Hih, ennyitől felizgul? Ujjaimmal végigzongoráztam a mellkasán és hasán, majd megszorítottam a farkát.- Túl..- Haraptam bele a fülcimpájába.- érzékeny vagy!
- Ez is... csak miattad vahhhhhhhhhn!- nyögött fel. Én csak vigyorogva szopogattam a fülét és elégítettem ki a kezemmel.
- Neh.. várj, és... teeeh?- Élvezett el hirtelen. Nem válaszoltam, ő meg lassan kiszabadította magát az ölelésből és letérdelt elém. Megint meg kellett kapaszkodnom, hogy nehogy elessek. Ez a srác, honnan tud ilyen jól szopni? Mielőtt elélveztem volna, felrántottam egy csókra.
- Hasalj fel!- Mutattam az egyik asztalszerű pultra vagy mi az. Ami volt, azt lazán lesöpörtem, és mögé léptem. Nyelvemmel végigszántottam a combjánál és a bejártánál is.
- Hah... Nhhh hah.- Nyögött és megmarkolta a "fekvőhelye" szélét.- Gyere. Most.. akarlak...- Nyögdécselt.
- De fájni fog.- Magyaráztam.
- Neeeeeeehm érdekel.- Nöszörgött. Bólintottam, majd egy erőteljes lökéssel elmerültem benne. Felsikoltott, és pedig morrantam egyet attól az érzéstől, ami feszített odabent...

és még valami:

6. rész^^ *-*

* Alex szemszöge *

Nem bírtam tovább, kipattantam az öléből és felhúztam a szobámba. Sötét volt, nem sokat láttam, csak az ágyam és az ő körvonalát. Lelöktem a fekvőhelyre és fölé másztam. Egy perc alatt kihámoztam a ruháiból, ahogy ő az enyéimből, és a vágy miatt amit éreztem, szinte nem is készítettem elő, egyetlen, erős lökéssel elmerültem benne. Hirtelen fordultunk egyet, és ő került felülre. Csípőmozgásával megőrjített. Hirtelen kattant valami, de nem foglalkoztam vele, csak meg akartam fogni a derekát, de ebben megakadályozott valami.
- Mi a...?- Néztem fel, és amit láttam attól elkerekedett a szemem, és vigyorogni kezdtem. Bilincs? Hehe. Éreztem, hogy az izmai összehúzódnak, ahogy hirtelen elélvezett. Felnyögtem az isteni érzéstől, ami végigsöpört rajtam. Azt hittem, hogy ennyi volt, de nem. A fiú ismét megmozdult, és mélyen magába fogadott. Idő közben a csuklómat is elengedte, így megfogtam az egyikkel derekát, a másikkal  pedig a farkát. Összeszorított szemekkel lovagolt meg, én pedig olyan mélyre löktem benne magam, hogy alig pár lökés alatt elélveztem. Ő nagyon fáradt lehetett, ahogy én is, úgy ahogy voltunk el is aludtunk.

* Atlanta szemszöge *

Reggel arra ébredtem, hogy valaki mozog alattam. Nh... pontosabban bennem*. Felnyögtem a fájdalmas-kéjes érzésre. Körözni kezdtem a csípőmmel, és a srác mellkasára támaszkodtam. Félig lehunyt pilláim alól, szexin néztem fel. Hehe. Elkaptam. Alex. Csukva voltak a szemei. Vajon tudja, hogy én vagyok?

* Alex szemszöge *

Mikor felriadtam éreztem, hogy valami szorít. Megmoccantam, mire a farkam is megmozdult a szőkében. Tágra nyílt a szemem a hirtelen mozdulatokra. Főleg amikor megéreztem a fiú mozgását is. Könyökével rajtam támaszkodott, majd hirtelen előbukkant egy arc is. Szemem elkerekedett és fordultam egyet, én kerültem felülre.
- Miért?- Kérdeztem lihegve.
- Tetszel.- Jelentette ki és szorosan hozzám simult.- Nagyon..- Nyögte kéjesen a fülembe.
- Akkor... mért feküdtél le mással?- Kérdeztem dühösen.
- Ne... nem. senkivel... azóta, hogy te... ahh- Nyögött fel egy erőteljes lökésemtől. Amikor felfogtam a mondata értelmét megálltam, és leszorítottam a csípőjét a széttúrt lepedőre.
- Mi? Dehát.. láttam amikor írtad, hogy...- értetlenkedtem.- vagyis mondtad unstream-en... és nhahhh.- Szakította félbe a a mondatomat, a nyögésem. Valahogy kiszabadult a szorításból, és megmozdította a derekát.
- Th... tudom... azért... csináltam.- Nyögdécselt hangosan.
- Miiiih?- Kérdeztem zavarodottan. - Deh... ahhhhhhhhh.- Villant fel a villanykörte a fejem mellett...- Láttad a nevem igaz?- Sóhajtoztam.
- Igen.- Vigyorgott. Megcsókoltam, és egy utolsó lökés kíséretében elélveztünk mind2-ten.
- Alex.. valamit mondani szeretnék..- Kezdte tétován.- a munkámat illetően, szóval én...
- tudom.- Vigyorogtam.
- Honnan?- Nézett nagyot. Én pedig felnyitottam a gépet és megkerestem a blogot, ahol először "találkoztam" vele...amit ott láttam, attól elkerekedett a szemem.

5. Rész^^

* Alex szemszöge *

Az utóbbi két napban csak lestem az unstream-et, hogy mikor van fent. Mikor megjelent, talán kissé megkönnyebbültem. Annak viszont nem, amiket és akikkel írkált. Sajna elaludtam, így már csak a búcsúzást kaptam el. Ő is nyúzottnak tűnt a kamerában. Gyorsan végignéztem az üzeneteket. A "holnap már van programom" üzenetre összeszorult a torkom. Kiráztam a fejemből a gondolatokat. Ha ő így, akkor én is így...  Bulizzunk egyet Evans módra! Napokat csak gondolkodtam, hogy mikor legyen, kiket hívjak, aztán hirtelen minden a fejembe termett, teljesen készen. Sőt... Két perc múlva már a gép előtt ültem, és írogattam régi, és új haveroknak, 15-20 csajnak (úgyis a triplájáan lesznek, hisz nekik van nyó'cvanezer barátnőjük. De nem igazán érdekelnek a lányok, ha mondhatom ezt, csak a többi fiú miatt hívtam őket. Várjuk csak. Hányan is leszünk? 120-130?
- Adam, James, Rob, Ric, Zack, Dom, Seb, Evan, Reg, Fred, Gab, Ian, Darren, Tobby, Marcel, David, Greg, Zols, Jasper, Edy, Joey, Chris, Alan, Dan, Ryan, Dane, Rex, Eric, Jake, Cody, Lucas, Raymond, Tim és hozzájuk még jön a banda, az plusz 37 fő, az összesen 70? Ahhoz még Abby, Dia, Erica, Zoé, Bia, Vivi, Vani, Lori, Tammy, Alice és Lola<beleteszlek titeket is XD>, Bogi, Ivette, Anett, Jasmine, Linnie, Adry, Alexa, Nessy, Hajni, Rami, Lea, Ildi, Kitty, Luca, Timi, Kinga, Netta, Niky, Petra, Kira, Viki, Bori, Tina és a csajcsapat. Az 37. Az annyi mint... 107. Jujj, a blogosok! Ők is legalább huszan vannak! 127 Oh, az épp elég! Bár még úgy is jönnek egy csomóan, hehe. Az én bulijaim messze földön híresek. Telefonáltam kettőt és az órámra néztem. Hehe.. alig 10 perc alatt szerveztem egy hiper-bulit. Elmentem a buli-boltba, hogy vegyek karszalagokat és sok-sok kaját, piát. Modell létemre imádom bulizni, és mint már mondtam, az én bulijaim híresek messze földön! Mire hazaértem a két őr már várt rám. Hogy minek kellenek? Hát képzelhetitek hányan be akarnak lógni. Fél óra múlva már minden rendbe, néhány lufi is fent (úgyis leszedik, és elviszik :D), kaja és pia-asztal, sok-sok alkohol. Az kell nekem! Már jó rég voltam bebaszva, ma éjjel meg annyira, hogy pf.. leiszom magam a sárgaföld alá. Hm.. zenekar melyik legyen? Áh, a kedvenc, vajon van koncertjük? Gyorsan felhívtam Alice-t(:D Alice te tudod, hogy kikre gondolok igaz? :D) és megkérdeztem tőle, ő biztos tudja. Szerencsére nem léptek fel sehol, így a következő hívott szám már az övéké volt. Könnyen meggyőztem őket, egyrészt a koncert-adás miatt, másrészt a bulira a belépő. Kb 135. en leszünk. Többen biztos nem. Fiúk, Banda, Csajok, Csajcsapat és a Srácok. Meg én. xD

* Atlanta szemszöge *

Napok teltek el a kis party óta, amit az unstream-esekkel beszéltem. Egyik este épp  egy régi haverommal beszéltem, mikor írta, hogy pill. Amikor visszajött, megkérdeztem, hogy mit csinál, ő meg azt válaszolta, hogy ma este lesz egy buli az egyik srácnál, és most kapta a meghívót. Kértem egy címet, gondoltam jót tesz egy kis bulizás. Mondta, hogy ott találkozzunk, írtam oké.

*két óra múlva*

Mikor megláttam ki a házigazda kiesett a szemem. Óh, ha már itt vagyok, még jól is elsülhet. Szerencsére nem vett észre, másokkal beszélgetett. Kezébe egy pohár tömény alkohol volt.

* Alex szemszöge *

Alig két-három óra múlva, nem tudom pontosan nem néztem az időt, már hót részeg voltam, de nagyon élveztem. Egyik percben csajok, másikban pasik simultak hozzám. Hehe. Tíz perc és jön a zenekar. Olyan gyorsan eltelt az idő, majd megláttam őket az ajtóban. Odasiettem és nevetve a nyakába ugrottam.

- Szia Tamááááááás! (:D <3 *-*)- Köszöntem hangosan, ő pedig vigyorogva eltolt.
- Te részeg vagy!- Jelentette ki.- És nélkülem? - Ingatta a fejét, mire a többiek csak nevettek. Felrángattam a színpadra, a többiek meg követtek engem. (Peticsi, Bazsíí, meg Miklóóóóóóóóóóóóhóóóóóóós. :D) Wíí de szép szinek. Nem, nem vaglp, szóval nem vagyok részeeeeheeeeeeheeeeeeeeeg. Vigyorogva letáncoltam a színpadról és leültem az egyik székre. Valakinek az ölébe. Nevetve álltam volna fel, de visszarántott. Most nem is igazán érdekelt, csak nevetve hátra dőltem és elhelyezkedtem. Az első 6-7 számot végigüvöltöttem a srácaimmal(Tamással és a többiekkel), közbe berekedtem, így csak röhögtem tovább. A hangom akkor fúlt el végleg, amikor a titokzatos valaki, akinek elfoglaltam az ölét, harapdálni kezdte a nyakam, vállam. Oldalra hajtottam a fejem, hogy jobban hozzáférjen, és csak sóhajtoztam. Hirtelen kutató kezeket éreztem az ágyékomnál(vagyis farkamnál:D), és nyögve dörzsöltem magam, hozzá. Morrant egyet és fejem hátrarántva megcsókolt. Biztos, hogy nem csaj. Már amikor visszarántott éreztem az erején, hogy pasi. De.. ahhh... így nem tudok gondolkodniih.. ki lehet az?

4.rész

* Alex szemszöge *

Miután sikerült felfognom azt, amit olvastam, és nem tátottam el a szám minden pillanatban, ha eszembe jutott, felöltöztem. A tükörbe nézve megborzongtam magamtól. Ez vagyok én? Az arcon gyönyörű sápadt helyett, félelmetesen sápadt színben állt, a szám kicsit cserepes volt, és a szemem alatt hatalmas táskák ültek. A hajam kissé zsíros, és az egész lényemről csak úgy sütött az elhanyagoltság. Ennyi lett a modellből! Gondoltam keserűen. Ja, ezt még nem meséltem? Már évek óta modell vagyok. Pontosabban hét éve. Mikor is? Tizenhárom éves koromba kezdtem. Most vagyok húsz, bár nem látszik rajtam kicsit sem. Atlanta... hát ő 18 éves, és tipikus uke. :)

* Atlanta szemszöge *

Két napja nem tudok mozdulni a gép elől. Találtam egy cikket, ahol azt írják, hogy Alex és én szerelmesek, ismétlek SZERELMESEK vagyunk, ami teljességgel lehetetlen! A kommenteken csak nevetek, aztán odaírom.
"Bármi megtörténhet..." Erre forrani kezdenek az internet kapcsolatok unstream-en mindenki azt kérdezi, hogy ez komoly? Igaz, amit írnak? Én meg mondom részben, de azért szerelemről szó nincs. Hm... megnéztem hányan figyelnek. 8.034. Az komoly, ennyien sosem voltak egyszerre. o.O Megnéztem. Bejelentkezett személyek: 18 (Euri, Avel-cat, Forrócsoki, Tündérke, Almáspite97, Kisbarack^^, Ho-ho-hehe., Lai-la(i), Komolytalan-komornyik, Amerika-angyala-xP, Toffifee, Egy_csirkepörkölt, Alice, Álmaid-áloma[szerzői megj.: legalább tudna írni, az, aki kitalálta a nevet xD vagyis én? :D], .Csipke-Józsika:D., Alex-ice(?), Kakaósmustár-xo, xXxXxEmogirlxXxXx. Ahogy megakadt a syemem egy ismerős neven, vigyorogni kezdtem. Szóval játszunk...
Almáspite97: Szóval igaaaaaaaz?

- Melyik?- Vigyorogtam a cam-omba.
Avel-Cat: Amelyik azt írja, hogy leállsz egy egyszerű fiúval.

- Higyjétek el, ő egyáltalán nem egyszerű fiú.

Kakaósmustár-xo: Akkor milyen?

Kisbarack^^: Igen, erre én is kíváncsi lennék...

- Lehet ismeritek. Alex a neve. Fekete haj, kék szem.

Avel-Cat: Mi? :O

xXxXxEmogirlxXxXx:Te... te lefeküdtél Alex Evans-szel?:D

Euri: Azzal az Alex Evans-szel? :O

Toffifee: Na nee! Ez komoly? :D

- Hagyjatok már békén ezzel...- Vigyorogtam. - De.. megsúgom, igaz.- Kacsintottam rájuk.- Tényleg.. nem jöttök át?

Alice: .Mi?!?! Ez komoly? Persze, hogy megyünk!!^^

Forrócsoki:de...

Alice: .ki mond ellent?*csúnyán néz*

- Ámen!- Nevettem fel.

Egy_csirkepörkölt: Heheh. :D

.Csipke-Józsika:D. .De mikor menjünk át?.

- Szerintem holnapután délután 2-re. Holnap programom van ;)- Kacsintottam félreérhetetlenül, persze nem volt igaz...

3.rész

* Alex szemszöge *

Mire felébredtem már délután 5 körül járt az idő. Elkáromkodtam magam, majd meglepetten, kerek szemekkel bámultam az hozzám simuló srácot. Túl.. túlságosan elragadtattam magam. Lassan, óvatosan kibontakoztam az öleléséből, és felkapkodtam a ruháimat...

* Atlanta szemszöge *

Hónapok teltek el, és azóta nem találkoztam vele, nem beszéltünk egy szót se, ha elkaptam a netet, nem írt vissza, rosszabb esetben, azonnal lement. Nem értettem, hogy miért nem beszél velem, nem értettem a viselkedését.. nem értettem Őt!

* Alex  szemszöge *

Nem írtam semmit, csak meredten néztem a gépem. Nyolc hónap telt el az együtt létünk óra, és nem léptem vele kapcsolatban, még interneten is "kerültem". Ha rám írt-ahogy most is - nem válaszoltam, vagy azonnal kikapcsoltam a gépet. Nem akartam rá gondolni. Azonban pillanatnyilag nem akartam kikapcsolni a gépen, csak bámultam a szövegét.
"Alex, mért nem írsz?"
"Szia, ha leszel, akkor írj rám!"
"Haragszol rám, vagy mért nem beszélsz velem? Legyél fent este, és beszélünk! At."
"Mi a bajod? Mérges vagy? Megbántad? Léci, legalább írj, hogy mi van!"
Tényleg... mi a bajom? miért is nem beszélek vele? Mérges vagyok? Talán.. egy kicsit magamra... Megbántam? Nem. Ebben biztos vagyok. Ekkor újabb üzenet érkezett.
"Képzeld szerelmes vagyok! A lány nagyon aranyos, de nemrég valamivel megbántottam. Szeretnék neki venni valamit, nem tudnál írni, hogy mit?"
Az írásán láttam, hogy nem hazudik. De... lány? Akkor most bi vagy micsoda? És miért érzem, hogy szúr a szívem? Talán.. fáj? Nem, az biztos nem... Vagy mégis? Ilyet még soha nem éreztem.
"Küldj neki egy cicát, vagy kiskutyát." írtam neki elhatározva magam. Nem írt vissza, talán megunta, hogy sosem válaszolok neki.. Három hétig így ment, suliba egyre jobbak lettek a jegyeim, mivel éjszaka nem tudtam aludni, ezért tanultam. Mindenki azt mondta túl sokat tanulok, de én tagadtam. Az éjszakáim fele, csak azzal telt, hogy arra gondoltam, vajon épp melyik fiúval fekszik le. Egyik nap meg akadt a szemem az origó egyik cikkén. "Atlanta Grey feladja a munkáját?" Kíváncsian megnyitottam.
"A fiatal szőke pornószár, Atlanta Grey azt mondta a médiának, hogy többet nem szerepel videókban. Vajon igaz, vagy csak egy újabb botrány? Vagy megtalálta a fiút a szerelem? A fiú korábban nem akart nyilatkozni, most viszont megteszi!" [Folytatáshoz kattints ide!] Rákattintottam, és lejjebb lapoztam.

"Az egészről egy fiatal srác tehet! -Vallotta be a tinisztár.- Tíz hónappal ezelőtt megismertem egy fiút az unstream-en. Elkezdtünk webcamozni, akkor még nem tudtam, hogy nem tudja ki vagyok. A fiúval két hónap chat-ezés után találkoztam először, és dugásba fulladt az egész. Talán én csábítottam el talán ő engem. A lényeg, hogy mindketten jól néztünk ki, és megtörtént.- Nevetett fel.- Azóta nem találkoztunk, beszélünk egymással.- Az a néhány ember, akit a fiú közelében megkérdeztünk mindegyikük azt mondta: - Már nyolc hónapja ilyen furcsa. A szemei alatt sötét karikák fénylenek, és azt hiszi, hogy senki nem látja, hogy milyen letört.- Talán szerelem van láthatáron? Ki lehet az a titokzatos fiú?"

A szemem-szám eltátottam döbbenésemben. Ez.. ez komoly?

2. rész

* Atlanta szemszöge *

Nem tudom, hogy jutottunk el a hálóig, de arra eszméltem fel, hogy háton fekszem az ágyon. Fölém hajolt, és lassan belémhatolt. Felnyögtem attól az érzéstől, ami végigsöpört rajtam. Kéj, vágy és fájdalom édes keveréke váltotta egymást. Ahogy megmozdult bennem a szemeim szorosan összezártam és belemartam a lepedőbe. Lökései egyre erősebbek és gyorsabbak lettek.

Hangosan ziháltam alatta, és felhúztam a lábamat. Ő is lihegett, kettőnk hangja bezengte a szobát. Egy-egy mélyebb lökésnél a hátába vágtam a körmeim. Éreztem, hogy nem sok időm van hátra és testem ívben megfeszült, ahogy elélveztem.

* Alex szemszöge *

Ahogy a karjaimban vonaglott, testünk ágyékunknál újból és újból összeforrt. A testem nekifeszült az övéjének. A nyelvünk táncot járt, éreztem, hogy körme a hátamba mélyed. Hirtelen nekem nyomódott, és elélvezett. Pár lökés után követtem. Utolsó csókot adtam még duzzadt ajkaira, majd mellé dőltem, magam mellé húzva átöleltem, és behunyva a szemem elaludtam.

* Atlanta szemszöge *

Fáradtan bújtam hozzá, álmos viszont nem voltam. Felnéztem az arcára. Elaludt. Ez kicsit... gyors. Hehe. Elvigyorogtam, és meztelenül hozzásimulva magunkra húztam a takarót és én is aludni próbáltam.

1. rész

* Alex szemszöge *

Az egész ott kezdődött, hogy azt gondoltam, fellépek a netre olvasgatni, hogy mi is van mostanság. A neonos blogok között válogattam mikor megláttam egyet. Boys love. az oldalcíme yaoi.blog.neon.hu volt. Megnyitottam, és letekertem az aljára, hogy elölről olvashassam el. Képzelhetitek mennyire meglepődtem, amikor a képernyőről az én szemeim néztek rám. Megnéztem ki a "párom". Egy szőke helyes fiú volt, azt írta az író, hogy mindketten melegek vagyunk, ő meg csak összehozott minket. Ezen vigyorogtam kicsit. A srác nagyon bejött nekem, így felmentem redtube-ra, és bepötyögtem a nevét. Láthattam szex közben is. Bevallom nagyon megmozdította a fantáziám, milyen lehet vele. Kerestem Unstream-en és facebookon. FB-n nem találtam, viszont elkezdtem vele webcamozni. Két hónapja minden este camoztunk, én pedig elhatároztam magam.
- Nem találkozunk?- Kérdeztem ártatlanul.
- Hol?- Hangzott a válasz azonnal.
- Hát.. mond meg a címed és átmegyek.- Nyögtem be.
- Oké.- Édesen mosolygott, és lediktálta. Busszal max két óra. Mondtam neki, hogy délelőtt átmegyek. Beleegyezett, én pedig elköszöntem, mivel elég késő, illetve korán volt, ugyanis már hajnalodott. Nem voltam fáradt, ezáltal aludni se tudtam, szóval lassan lezuhanyoztam, és elkezdtem keresni jó cuccokat. Fekete csőgatya és egy sötétkék, feszülős pólót. A hajam kivasaltam, a szemem kihúztam és egy gyors nézés a tükörbe, majd szaladtam is a buszhoz. Nem volt semmi érdekes, az ablakon át bámultam a tájat, majd feltűnt egy ismerős utcanév. Felpattantam, megnyomtam a jelzőt és pár perc múlva már a ház előtt toporogtam idegesen. Azt mondta, hogy nyitva az ajtó, menjek be nyugodtan, de mi van ha öltözik, vagy valami? Épp azon gondolkoztam kopogjak, vagy csengessek-e inkább, amikor nyílt az ajtó, és megjelent ő. Nem volt rajta más, csak egy alsónadrág. Behívott, én pedig csak néztem, amíg becsukja az ajtót, majd neki toltam és hosszan megcsókoltam. A csók vad volt, és szenvedélyes. Türelmetlenül lehúztam róla az alsóját, és letérdeltem elé. Nyelvemmel néhányszor végignyaltam a farkán, majd bekaptam egészbe, és egyenletes fejmozgással szoptam le. A szoba hangos nyögéseivel volt tele. Hirtelen elhatározással belevezettem egy ujjam.

* Atlanta szemszöge *

Álmos voltam, így elaludtam. Arra keltem, hogy a kamerám csipog, egyenlő van valaki az ajtóm előtt. Gyorsan kipattantam az ágyból és odamentem az ajtóhoz. Mikor kinyitottam megláttam Alexet. Egy fekete farmer és egy feszülős póló volt rajta. Rá ne vessem magam, hehe. Nagyon jól néz ki! Beinvitáltam és épp felé fordultam volna, mikor nekinyomott az ajtónak. Ezek szerint ő is be van indulva. Csók közbe szorosan hozzám simult. Hallottam és éreztem, hogy alsógatyám csúszik lefelé, majd letérdelt elém, és bekapta a nemesebbik részem. Olyan technikája volt, hogy meg kellett kapaszkodnom valamibe, nehogy összerogyjak. A nappalit belengte a nyögdécselésem. Tágra nyílt szemekkel álltam, mikor megéreztem az ujját magamban. Kéjesen, de inkább fájdalmasan felsikoltottam. Érintésére hangos nyöszörgés volt a válaszom. Lassan elkezdett tágítani. Egy ujj, kettő, három. Eközben a póló is lekerült róla, én pedig felrántottam egy csókra. Ahh, finom. Megnyaltam ajkait, kicsatoltam az övét, és lehúztam a nadrágot.

A két szereplőőő

És ime a két szép szereplőőm*-* (megjegyzem igazából is meleg mind a 2 :D szal én csak összehoztam őket.)

Alex Evans:

Atlanta Grey:

Helooo

Sziasztok!

Eme történet két meleg fiúról fog szólni.

Egy szőke és egy fekete hajú pasi. Hogy ismerkednek meg, mi történik köztük.
Meg lehet bocsátani? :)

^^

A történetet a barátnőmnek, Alice-nek Írom :) <3

Örüljé, te jány:D

Kole